Hogy-hogy életben van még a kezdeményezés, hogy-hogy működik a Grotta?
A tatai vár 500 éves kapubejárója rendhagyó helyszín, eretnek tér, – ahol minden eltér a múzeumi kiállítási kánontól, és ahol a kiállítás rendezése, működése is egy performance.
Emberi tényezőktől eltekintve (mint a kurátor, Kammerlohr-Kováts László, valamint a támogatók, Michl József polgármester és Perger Gyula múzeumigazgató) a tárlat sikere mindig a kiállító művészeken múlik. Idén is így volt ez; a kiállító művészek gazdag anyaggal ajándékozták meg a kiállítást, lepték meg a látogatót.
Évről évre van egy választott alcím, ami ugyan soha nem tudja koherens egésszé kovácsolni az anyagot, bizonyos szempontból mégis egységesít. Például fogódzót ad a kezünkbe az értelmezéshez, tematizálja a kiállításról való beszélgetést. „Történet nélkül”. Az idei téma a kommunikáció – úgy is mondhatnánk: történet, esetleg téma. Illetve annak hiánya.
Az összes klasszikus művészettörténeti fogódzót elengedjük és megtagadjuk, ha búcsút mondunk a történetnek. Erre látunk példákat a kiállításon. Hogyan próbálja a történetet egyszerűen kikerülni Varga Bálint csendélete, a lehető legművészietlenebb tárgyat a lehető legkevesebb eszközzel megörökítve. A történet nélküliség klasszikus útján, a mértani, vagy abszolút festői jellegű absztrakció megoldását választja Görözdi Lilla, Halmi-Horváth István, Szabó Andrea, Petró Petra).
Az a néhány gesztus, ami Varga Benedek képein felismerhetővé tesz egy félig földi alakot, a transzcendens felé vezet bennünket. Az egyszeri elhagyása és az örökkévalóság megidézése itt, most lépés a történet (az egyszeri) felől a történet nélküliség felé. Sóvári Melinda hímzései, új és tradicionális műfajokat, művességeket ötvöző alkotásai felfelé gravitálnak. Lendvai Péter üvegszobrai hasonlóképpen, ég és föld között, teretlenül és főleg időtlenül állítanak meg bennünket.
A történet, mint kommunikáció tagadása zajlik Csernátony Lukács László átfestett képein, amelyeken korunk ostoba ikonjai már nem láthatók, Pólya Zsombor munkáin (Törölt videó) és a soha ki nem állított Mellőzött vásznak esetében (Kiss Ágnes Katinka). Elfelejtett, eltűnt tartalmak válnak főszereplővé az átfestett, letakart felületek esetében, Kammerlohr László képe és Tóth Norbert interaktív alkotása esetében.
A történet nélküli műalkotások a történet szempontjából, a hagyományos művészeti megközelítések átformálása felől, az elmesélhetőség=megérthetőség tagadásának fényében új életre kelnek. Új értelmezési lehetőségek, csatlakozás és leválás a művészet múltjáról, – az itt látható alkotások széles spektruma az új utak lehetőségét mutatja, a kortárs művészet gazdagságából ad ízelítőt.
Forrás: kunymuzeum.hu
