A söjtöri születésű, ám 2000 óta Dallasban élő alkotó idén 60 esztendős. Mit is mondhatnák (a jókívánságokon túl) az ünnepi kiállításról, mely jórészt az elmúlt három-négy év munkáiból válogat. Talán röviden annyit, hogy a művész lerántja a leplet. Nem, ez túl nyers megfogalmazás, s nincs szinkronban a gábrieli-világgal. Fellebbenti a fátylat? Ez már közelebb áll a stílushoz, és a hangulathoz. Egy biztos: valami történt Dallasban. Vagy Zala és Texas között félúton az elmúlt néhány évben. Az eddig álomszerű homályból előbukkanó alakok, puha fátyol mögött felsejlő figurák ugyanis most jóval határozottabban mutatják meg magukat. A színek harsányabbak, a vonalak erősebbek. Most, ennyi év után beleshetünk a kulisszák mögé, bekukucskálhatunk a lepel alá: milyen is Gábrielnél a piros, a barna, és a zöld valójában, "szűrő" nélkül.
Farkas Ferenc úgy érzi, hogy ezek az erős, bátor foltok első látásra ellentmondanak az alkotó korábbi, álomszerű látomásainak. Új hang ez, amit még szokni kell tőle. Ugyanakkor a képek mégsem idegenek, hiszen a kibontakozó történetek, karakterek és sorsok nagyon is ismerősek. A mély filozófiai vonulat, és a Gábrielre jellemző érzékenység, finom érzékiség megmaradt.
Sejtjük azt is, hogy különleges ajándék az, hogy a fellebbenő fátyol mögé láthatunk. Annál is inkább, mert nem minden képre jellemző az új hang. Az álomszerűség és a kitisztult, harsányabb képek váltakozva vannak jelen a kiállítótérben. Mintha ébrenlétből álomba, majd újra egy valóságosabb világba csöppennénk. Láthatatlan kéz emeli fel és teríti le újra ezt a leplet; s ez maga a meglepetés. A művész ajándéka a közönségnek.
Gábriel József műveire könnyű rácsodálkozni, gyorsan ámulatba eshet a néző, ám az igazi megértés - feldolgozás - csak később jön. Ahogy Farkas Ferenc is utalt erre: a képeket nézni, és újranézni kicsit olyan, mint egy-egy verset többször elolvasni. Mindig új titkok derülnek ki, új részletek kerülnek előtérbe. Aztán lassan összeáll a kép. Hol látomásszerű, hol valóságos. De a legjobb, legigazabb talán, a kettő ritmikus összjátéka.
A festőművészt - aki hosszú évekig volt a Deák Ferenc Szakközépiskola, majd az Ady-művészeti gimnázium tanára - köszöntötte többek között Balaicz Zoltán alpolgármester, egykori tanítvány, és Kostyál László művészettörténész. Az alkotó munkásságával kapcsolatban elhangzott: Gábriel József a 70-es években a legizgalmasabb vezéralakja volt a fiatal zalaegerszegi művészgenerációnak. Keze alatt sok tehetséges képzőművész is felnőtt, akik ma már új horizontot képviselnek a hazai művészeti életben. Bár a születésnapját ünneplő alkotó régóta Dallasban él, mindvégig megmaradt zalainak, s évente néhány hónapot mindig a szülőföldjén tölt. A két különböző közeg viszont kellő inspirációt ad művészetéhez, illetve a folyamatos megújuláshoz.
A tárlat szeptember 9-ig látogatható a Göcseji Múzeum időszaki kiállítótermében.
