Mert egy mese (Andersen: A császár új ruhája) és némi önkéntes munkában végzett képakasztás után, végül láthatóvá vált az anyag. A festőművész - aki Zalaegerszegen most mutatkozik be először hivatalos kiállítóhelyen - a nem mindennapi megnyitóval kapcsolatban érdeklődésünkre elmondta: öt embert is felkértek, hogy nyissa meg a tárlatot, de épp senki sem ért rá. Ezt egyfajta jelnek tekintette. Arra gondolt, ha elmarad az ilyenkor szokásos beszéd, akkor legyen valami olyan rendhagyó dolog, ami emlékezetessé teszi a tárlatot.
Az üresen hagyott fal ötlete tőle származik, a hozzá illő mesét pedig férje, Monok Balázs (tanár, alkotóművész) választotta. Mint utólag bevallja: kicsit "parázott" az ötlettől, de végül minden jól alakult, és a közönség is vette a lapot. A nagyméretű festményeket a látogatók jelenlétében kölcseys diákok akasztották fel.
Régi és új képek egyaránt kerültek a falra, sőt a kettő kombinációja is, hiszen az alkotó elárulta: néhány korábbi festményét újraértelmezte, átfestette. "A munka nem volt könnyű két gyerek mellett. Főleg éjszaka dolgoztam, és vicces, de a kislányom - mintha csak megérezte volna, hogy mással foglalkozom - rendszeresen felsírt ilyenkor" - meséli.
Az anyaság hatott művészetére is: első gyermekét várta, mikor állatfigurákat kezdett a képeire festeni. Ez azóta sem változott, csak letisztultabbá váltak a színek és a formák. "Visszanézve kicsit olyan, mintha régebben koszosabb képeket festettem volna. Persze nem szó szoros értelemben. Több anyagot használtam, vastagabban kentem a festéket. Több volt a véletlenszerűség is a folyamatban. Most egy kicsit tudatosabban állok neki egy-egy festménynek, bár az ösztönösség most is nagyon fontos."
Különös az is, hogy a színekből kibontakozó állatalakoknak mindig csak egy részlete látszik. Mintha éppen befelé, vagy kifelé haladnának a képből. "Ez azért van, mert szeretek a világból egy-egy részletet kiragadni, de úgy, hogy azt vissza is lehessen illeszteni". A tárlat egyébként - mely december 11-ig látogatható -színterápiának sem utolsó ebben a szürke időben. Kiss Ágnes Katinka azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a színek hatása miatt hosszabb vagy rövidebb időre valamilyen egészségügyi intézménybe - mondjuk a gyermekosztályra - kerüljenek ki képei.
