„A szentek földi maradványait és a velük kapcsolatos használati tárgyakat feldarabolták, hogy minél többen hozzájussanak. Igen általános volt az ereklyék adás-vétele, bár ezt a zsinatok tiltották. Ereklyét lopni nem számított bűnnek. Gyakori volt az ereklyék hamisítása, hiszen a jámbor zarándoknak bármit el lehetett adni. A 12. század elején írta Guibert de Nogent, hogy Keresztelő Szent János fejét két helyen is mutogatják; ez azt jelenti, hogy a szentnek vagy két feje volt, vagy az egyik hamisítvány.” Katus László: A középkor története. Pannonica-Rubicon, Budapest, 2001. 332. o.

Keresztelő Szent János fejei (2018)
digitális nyomat barokkos keretben 21x14,8 cm